www.lazymusic.hu

Behold two new Deep Purple backing tracks from MKIII era. I have just finished creating them with guitarpro 6 and garageband. Frankly I think they are good enough to play along even though they came from midi. Visit www.guitarbackingtrack.com – this is where I uploaded them and they have a cool collection of DP backings.

Don’t take it a promise but I am intending to go for Do you close you eyes and LA connection from Rainbow… (Hopefully they’ll get done sooner then my long overdue Light in the Black video lesson!)

Lady Double Dealer backing track (4) – great ROCK AND ROLL, classic purple: simple and powerful

What's Going On Here backing track (2) – Bar blues with the Blackmore magic and some funk.

Megjelent új lemezünk a várva várt Fistful of Tunes! Jóllehet az új lemez egy új zenekart avat fel. A Dog with two Bones című formáció viszont inkább egy egy-emberes/garabonciás/cirkuszi produkció, mint rendes zenekar. A név is erre utal az állat mesén keresztül. Ugyanis mint tudjuk az egyszeri kutya nem volt megelégedve szépséges csontjával, a tó tükrében látszó kutya csontja is kellett neki… Hogy is mondjam, én is kutyául érzem magam amikor zongorázom, az jár a fejemben, miért nem maradtam a gitár mellett. A lemez egyébként remek példa erre a kettősségre, de remélem nem az előbb említett értelemben.

A mese másik szereplője, a kutya tükörképe a való életben, vagyis az én skizofrén metaforámban nem más, mint kedvenc magyar énekesnőm: Kufcsák Judit. Sok ember, aki nélkül nem lenne lemez, ő az aki nélkül lehet, hogy lenne, csak nem lenne hallgatható. Neki köszönhetjük a színes és mesés szövegeket, valamint kellemes és dögös dallamokat.

A Lazy Blues Band érzése tehát kettőnkön keresztül él tovább a lemezen és a zenekaron. Ezen felül rengeteg barátunk és zenésztársunk segített ki  minket, hogy a számok ne csak jók, de izgalmasak, sokszínűek is legyenek. így a Dog with two Bones első lemeze egy igazi sztárprodukció -- számunkra legalábbis.

A majd egy éves stúdiózás során nem csak az anyag lett egyre jobb, de képekből is egyre többet csináltunk, úgyhogy ezúttal is lesznek slideshow videók youtubon a vizuális hallgatóink kedvéért.

A lemezt meg lehet hallgatni online ingyenesen, de szintén free le is tölthető a következő oldalról:

http://soundcloud.com/adam-antal/sets/fistful-of-tunes/

A számokról illetve a lemezről bővebb információkat a CD:FoT menüpont alatt találtok itt az oldalon!

Facebook elérhetőségünk pedig továbbra is a régi:

http://www.facebook.com/pages/Lazy-Blues-Band/257827039704

Jó féléves stúdiózás után végül van, amit már meg merünk mutatni, igaz a lemez sajnos még nincs kész. Ma elég sokat haladtunk vele, például elkészítettük a Zombie Blues c. számnak a master előtti stúdió mix verziójét.

Fel akartam tölteni facebookra a számot, de erre az úgy látszik nem alkalmas, úgyhogy az alábbi linken tudjátok meghallgatni:

Zombie Blues

Facebookon lehet like-olni lés kommentelni: Lazy Blues Band facebook

Thank God… our Smoke on the Water just passed the 2000 milestone in youtube. Okay, it is virtually nothing compared to Katy Perry’s Firework that has been viewed by 218.a66.827 times (at the moment), but think of it this way: Katy Perry’s music is actually nothing compared to ours.

Anyway, let me break down a numbers for statistical reasons. Thank god was uploaded at the 14th of October 2009. Between that and now, there is 655 days. Our momentary count for our blues-pop ballad about being drunk at the lake is 2062. Dividing properly the figures it means that on an average day 8 people watch our slideshow.

Also what I know for a fact is that tomorrow afternoon there were only 2033 views but this morning it’s already 2062. So I hope we can keep up the increase and close up on Katy Perry.

Oh, and here’s a picture of us playing THE song at Corvinus University:

I decided to finally start up my video channel on youtube, where I explain and show how to play classic rainbow songs. As a serious Blackmore enthusiast I try to figure out the way how the Man recorded and played the songs in my favorit band.

For the time being the videos are up on lazymusic channel, but after a few episodes I am going to create a separate account.

This first song is Do you close your eyes, a rather simple one, which showcases Blackmore’s way of playing in the ’70s. Hope you’ll enjoy it!

Nem csak az új Lazy Blues Band lemez (értsd tág értelemben) készül, de az új felállás is egyre jobban alakul. Habár ez egyelőre még titok, az online sajtóba mégis kiszivárgott egy promó (nem pornó) kép, úgyhogy akár már mi is postolhatjuk…

Long time and thorough Blackmore fans may already caught up on the lead about Ritchie’s perhaps biggest love: Shoshana – “…an American Gypsy girl who was an opera singer…” (Says Blackmore with his own word to Kerrang! in 1982.)

The now 71 years old Judith Feinstein  – Shoshana – sang vocals to Catch The Rainbow and Still I’m Sad back in ‘75. Here is a picture, about which I am positive that she looked more smashing back in the Blackmore days.

As strange as it may sound one can still see that double attribute Blackmore is allegedly so fond of in ladys. The only thing that is remaining to raise the question isn’t it odd, that she is 71 while Blackmore will only turn 66 next month.

Oh and BTW the article is named LA Connection because the two lived on the beach near Malibu.

Elkészült Tommy jóvoltából a történelem első Fender Jam Club koncertjének összefoglaló videója. Egy pár sorban azért leírom milyen volt, de a hivatalos beszámolót és az egész sztorit inkább meghagyom a Fendernek.

Nagyon pozitívan indult az este, vagy délután, hiszen már 4 órakor sokan voltak. Egy kicsit beszéltünk a gitárokról, miután kipakoltunk majd olyan 5, fél6tól este majdnem egészen 10ig folyamatosan ment a zene. Volt sweet home chicago, zz top, latinos, funkys jam és persze smoke on the water…

A rockrandevú remek hely volt, habár a hangerővel néha küszködtünk. Maga terem meg a színpad most elég volt, igaz minden sötét, ez látszik a videón. Meg füst -- de az többnyire az én szivaromtól.

Itt a videó, bővebb információkért pedig a már ajánlott két oldalt prezentálom most is:

Fender Club és a magyar Fender Márkaszerviz

Két férfias dolog

Vannak olyan nyilvánvaló dolgok, amikre az ember nem kérdez rá. Persze vannak olyan nyilvánvaló dolgok is, amiket egy ember nem tesz meg. Például nem kér egy ízletes és nem utolsó sorban divatos Mojito koktélt a Buddy Guy koncerten… Én most utánagondolok – Honnan ered a whiskey és a blues misztikus párosa?

A válasz megtalálásához rengeteget kell visszamenni az időben, de talán nem egészen az ókori Babilonig, ahonnan a szeszfőzés kultúrája származik. A lepárlás Európában a mórok által honosult meg, majd kénytelenek vagyunk az egyháznak megköszönni, hogy misszió során eljutatta a technológiát a Brit szigetekre, körülbelül a 6-7 században időszámításunk után.

Ezek után viszonylag sokat kellett várni egészen az 1400as évekig, míg írásos feljegyzésekben megemlítésre kerül az „élet vize”, vagyis a mai whiskey, ahogy Amerikában írják, de ha az ital bölcsőjének, azaz Skócia és Írország kultúrájának megfelelően írnánk, whisky-t betűznénk.

Ekkor a blues még mondhatni sehol sincs, viszont a világ a középkori trubadúr zene korát éli, mely mellett és néhol összeforrva megmaradtak a kelta gyökerű zenék, melyből, a Britanniából az újvilágba útnak induló puritán telepesek új műfajt hoztak létre már Amerikában. Tág viszonylatokban ez a folk és a country területét alapozta meg, míg a spirituálé jellegű néger énekmód lesz majd főként a blues gyökere. Ez a két stílus természetesen már Amerikában találkozott valószínűleg már csak az 1800as évek derekán.

A blues autentikus mivoltát illetően a fekete rabszolgák életének egyszerű érzéseiről és történéseiről szóltak. Örömről és bánatról egyaránt, jóllehet a rabszolgaságot tekintve, talán akkoriban több volt a negatív élmény a gyapotföldeken.

Az alkoholos italok fogyasztása az emberiség hajnala óta a férfiak mindennapos tevékenysége, és őszintén szólva könnyű mind az előbb említett örömmel és bánattal is összehozni. Igaz a blues a legtöbb ember szemében inkább a szomorú italozás képét festi fel. Valahol ez persze jogos, ugyanis a Blues elnevezés egyrészt a „feeling blue” kifejezésből származik, másrészt zeneileg a néger énekmódban használt félhangos hajlításokat is „blue notes”-ként nevezi az angol nyelv.

De miért pont a whiskey (whisky)?

Angliában nem nagyon volt sohasem megfelelő mennyiségű szőlő egy nagy bor kultúrához, volt viszont rengeteg gabona és árpa melyből a következő italokat lehetett készíteni: whisky és sör. Ha jobban belegondolunk, mi pontosan ezt a két italt kérjük ki a pultnál az Eric Clapton koncert előtt vagy akárcsak a Jam Clubon.

Az Amerikába települt angol pilgrimek, nyilván vitték magukkal az élet vizének kultúráját, jóllehet ez az évek során a tennessee whiskeytől egészen a bourbonig vezetett. A kettő között csupán egy lepárlási folyamat és Jack Daniel büszkesége áll. Viszont a tradicionális whisky és bourbon között már nagy különbségek is felmerülnek, például az utóbbit gyakran kukoricából készítik. Habár a francia telepeseknek inkább Canada jutott, mégis nagy hatással voltak az amerikai whiskey elnevezésére, Bourbon uralkodócsaládjuk neve ugyanis az USA Kentucky államának azonos nevű megyéje által került a whiskeys üvegekre. Hiszen Bourbon megyében alakult ki az eredeti whisky amerikai változata a 18. század során.

Eljutottunk tehát a 18. századig mikor is volt már blues és whisky egyaránt. Sőt ha figyelembe vesszük az akkori viszonyokat mondhatni a whisky volt a kevés elérhető alkoholok közül a legtöbbet termesztett a térségben. Egyszerűen szólva, nem nagyon volt mi mást inni. Zenélni még csak ugyan, úgyhogy megfelelő szabadgondolkodással azt is mondhatjuk, hogy a legtöbb korabeli zenei stílus itala is a whiskey volt. Szerencsére ma már ez nem így van, talán köszönhetjük ezt a kapitalizmusnak vagy a Madison Avenue reklámosainak. Én szeretném azt gondolni, hogy az igazi tökös, férfias karaktereknek köszönhetjük, akik nem tették le se a gitárt se a whiskys poharat, még akkor sem, amikor rájöttek, hogy a mojito vagy a martini valóban finomabb, mint egy erős, füstös Johnny Walker.

Bibliográfia – avagy a források, amiket használtam a whiskey-t illetően.

http://whiskey.hu/

http://en.wikipedia.org/wiki/Whisky

http://en.wikipedia.org/wiki/Bourbon_whiskey

• Use a 70’s (or reissue) Fender Stratocaster.
• Scallop your fret board.
• Switch often between the two pickups.
• Never use the middle pickup.
• Use a treble booster, but cut back on the treble on your amp.
• Set your tremolo system floating, and use that whammy bar!
• Play mostly in minor keys, preferably G or B if you’re playing classic rainbow style.
• Play riffs in fourth and fifth instead of full power chords.
• Play rhythm in octave style.
• Solo generally in blues style, but blend in minor and middle European scales.
• Just drop some classical Bach sequence in the middle of the solo occasionally.
• Mix up the rhythm, try to delay phrases or start them in unusual beats.
• Never play the same solo twice.
• Be fast but don’t shred.
• If you’re after the 70’s Blackmore style pick almost everything, but most importantly do the picking in upwards direction.
• For the 80’s style you might wanna add lots of legato runs.
• Blackmore’s natural beat is comfortably accompanied with a 1/3 slap back echo.
• Blackmore has a unique way fretting minor scales starting with the pinky, try figuring it out.
• Stand on the left side of the stage.
• Wear something black that does not cover your chest.
• Put on traditional German or a whole medieval garb.

And at last: It helps to drain some Johnny Walker before the gig.